A betegség korai stádiumában elkezdett ocrelizumab kezelés lassítja a funkcióromlást és csökkenti a kerekesszékbe kerülés rizikóját

Hosszú távú fázis III. vizsgálat bizonyítja, hogy az időben elkezdett és folyamatos ocrelizumab kezelés nagyobb arányban és tartósabban lassítja a funkcióromlást primer progresszív sclerosis multiplexben.

Az 2017-ben az FDA által, 2018-ban pedig az EMA által is jóváhagyott rekombináns, humanizált anti-CD20 monoklonális antitest a sclerosis multiplex relapszáló formáiban és a primer progresszív sclerosis multiplex korai szakaszában egyaránt ígéretes kezelésnek bizonyult.

A sclerosis multiplex különböző formáiban csak az USA-ban több mint egymillióan szenvednek, így nem csoda, hogy a Roche új gyógyszerének hatásosságáról szóló beszámolókat mindig nagy figyelem és várakozás övezi.

Az ocrelizumab az első törzskönyvezett gyógyszer, ami mind a relapszáló, mind pedig a primer progresszív sclerosis multiplex kezelésére szolgál. 

Az ocrelizumab hatásosságát és biztonságosságát korai primer progresszív sclerosis multiplexben az ORATORIO nevű randomizált, kettős vak, placebo kontrollos 3. fázisú klinikai vizsgálattal és annak kiterjesztett folytatásával sikerült bizonyítani. 

Igazolást nyert, hogy az időben elkezdett folyamatos kezelés tartósan, akár 6,5 évig képes lassítani a funkcióromlást, évekkel elodázni a kerekesszékbe kerülést.

Az ORATORIO vizsgálat meghosszabbított, nyílt szakaszának eredményeiről az ECTRIMS (European Committee for Treatment and Research in Multiple Sclerosis) 2019. szeptember 11–13 között Stockholmban tartott 35. kongresszusán számolt be dr. Jerry S. Wolinsky, a hustoni McGovern Orvosi Egyetem professzora.

Az ORATORIO (NCT01194570) egy randomizált, kettős vak, placebo kontrollos klinikai vizsgálat volt, mely során az Ocrevus hatásosságát és biztonságosságát értékelték a betegség korai szakaszában levő primer progresszív SM-ben szenvedő betegeknél. A 120 hetes vizsgálatba 732 (18 – 55 közötti életkorú) beteget választottak be. A kezelés csökkentette a betegség progressziójának arányát és segített megőrizni a karok és kezek funkcióját.

Wolinsky professzor és kollégái elemezték az ORATORIO vizsgálat nyílt szakaszát, ami 140-240 héttel a kettős vak, placebo kontrollos szakasz elkezdése után indult, és mely során már a placebo csoport tagjai is ocrelizumab kezelést kaptak, nemcsak az aktív csoport.

Az elemzést végző csapat célja az volt, hogy mind a kettős vak, mind a nyílt vizsgálat (együttesen 6,5 éves) adatait áttekintve értékeljék az ocrelizumab hatását az igazolt funkcióromláshoz vezető progresszió megjelenéséig eltelt idő vonatkozásában – mind a placebo után ocrelizumab , mind pedig a végig ocrelizumab kezelésben részesülő csoportban.

Az igazolt funkcióromláshoz vezető progresszió (CDP) definíciója a következő volt: a vizsgálat elkezdésétől jelentkező, a kibővített rokkantsági állapot skálával (EDSS), a kézügyesség felmérésére szolgáló 9 hole peg teszttel (9HPT), a járást felmérő timed-25 foot walk teszttel (T25-FW) és  a kerekesszékbe kerülésig eltelt idővel (7 ≤ EDSS pontszám) meghatározott, 24 hetes funkcióromlás.

Az ORATORIO vizsgálat korábbi, kettős vak, placebo kontrollos szakaszában az ocrelizumab kapó csoportnál a 24 hetes CDP rizikó EDSS-sel mérve 25%-kal, 9HPT-vel mérve pedig 45%-kal kisebb volt a placebo csoporthoz képest.

3 évvel a vizsgálat megkezdése után (a 168. héten, 12 héttel azután, hogy az első betegnél elindult a vizsgálat nyílt fázisú szakasza) a 24 hetes CDP aránya EDSS-sel mérve 44,7% volt a placebóról ocrelizumabra váltó csoportban és 33,3% a folyamatosan ocrelizumabot kapó csoportban.

6,5 évvel a vizsgálat megkezdése után (a 312. héten) a CDP aránya 64,8% volt a placebóról ocrelizumabra váltó csoportban, és 51,7% a folyamatosan ocrelizumabot kapó csoportban – ez 13,1% különbség.

A karok és kezek funkcióromlását 9HPT-vel vizsgálva hasonló megfigyelést tettek: a végig ocrelizumabot kapó csoport eredményei itt is kedvezőbbek voltak. A 168. hétnél a 24 hetes CDP aránya 9HPT-vel vizsgálva 29,7% volt a placebóról ocrelizumabra váltó csoportban, és 17,9% % a folyamatosan ocrelizumabot kapó csoportban. 6,5 év elteltével megismételve a 9HPT-t – az előző sorrendnek megfelelően – 43,1%-os és 30,6%-os arányt találtak a csoportoknál, ami 12,5%-os különbséget jelent. 

A T25-FW vizsgálat tendenciáját tekintve hasonló különbséget mutatott a két csoport között, amiből levonható az a következtetés, hogy a korán elkezdett ocrelizumab kezeléssel elkerülhető, avagy elodázódik a kerekesszékbe kerülés. 

Az EDS skálán a 7 vagy magasabb pontszám eléréséig, tehát a kerekesszékbe kerülésig eltelő időt vizsgálva azt találták a kutatók, hogy a folyamatosan ocrelizumabot kapó csoport tagjai 42%-kal kisebb valószínűséggel kerültek kerekesszékbe, mint a placebóról ocrelizumabra váltó csoport tagjai.

Wolinsky professzor kiemelte, hogy az ORATORIO és annak folytatása volt az első olyan PPMS-ben végzett kontrollált vizsgálat, ami kedvező eredményeket mutatott, ráadásul a pozitív hatások igen tartósnak is bizonyultak (6,5 év).

A biztonságosságot és a toxicitást vizsgálva mind a kettős vak, mind a nyílt vizsgálati szakasz során hasonló volt az eredmény. A vizsgálat nyílt szakaszában szinte ugyanolyan arányban hagyták abba a vizsgálatot mindkét csoportból, a folyamatosan ocrelizumabot kapók közül 14,7%, a placebóról ocrelizumabra váltók közül pedig 13,8%.

ECTRIMS 2019-es kongresszusán az SM relapszáló formáiban alkalmazott ocrelizumab kezelés kedvező eredményeiről is beszámoltak. 

A 6 éves kezelés ezen formák esetében is tartósan csökkentette a funkcióromlás rizikóját, melyről a Roche sajtóközleményben is beszámolt. 

Gavin Giovannoni doktor, a londoni orvosi és fogorvosi egyetem (Barts and The London School of Medicine and Dentistry) neurológusa elmondta, hogy az ocrelizumab kezelés nemcsak a relapszusokra hat, de a betegség progressziójára is, mely által jelentősen csökkennek azok a terhek, melyekkel az SM-ben szenvedő betegeknek és családtagjaiknak meg kell, hogy küzdjenek.

Az ECTRIMS kongresszuson bemutatott ocrelizumabra vonatkozó eredmények aláhúzzák annak fontosságát, hogy a kezelést idejekorán el kell kezdeni mind relapszáló, mind primer progresszív sclerosis multiplexben annak érdekében, hogy a szer minél hatásosabban elodázza, vagy esetleg meg is akadályozza a funkcióromlást.

A vizsgálati eredmények fényében sclerosis multiplexre vonatkozóan Giovanni doktor elmondta: „aki időt nyer, agy és gerincvelő állományt nyer”.