A D-vitamin kedvező hatása progresszív sclerosis multiplexben

Felmerült, hogy a D-vitamin szerepet játszhat a sclerosis multiplext kísérő myelinkárosodás progressziójában. Ennek ismeretében amerikai szerzők a betegség primer progresszív és szekunder progresszív formáiban elemezték a 25(OH)D-szintek és az agyi károsodást jelző képalkotóvizsgálati paraméterek közötti összefüggéseket, és úgy találták, hogy D-vitamin protektív szerepet játszhat a SM progressziója szempontjából.

Korábbi vizsgálatok alapján már felmerült, hogy a D-vitamin-hiány szerepet játszhat a sclerosis multiplex (SM) kialakulási kockázatának emelkedésében. A tapasztalatok általánosíthatóságát azonban nehezíti, hogy az ezzel kapcsolatos eddigi vizsgálatok többsége a SM relapszáló-remittáló formájában (RRSM) szenvedő betegek bevonásával történt, ezért kérdéses, hogy a kapott adatok progresszív SM eseteire is vonatkoztathatók-e. Ez utóbbi betegcsoportban ugyanis még a RRSM-nél is kevesebb adat áll rendelkezésünkre. Kérdés továbbá, hogy a D-vitamin-hiány fennállása tekinthető-e a szekunder progresszív formába (SPSM) való átmenet prediktorának.

Korábbi kutatások alapján azt találták, hogy alacsonyabb D-vitamin-szintek fennállásakor nagyobb a demyelinizációs gócok volumene, jelentősebb fokú az agyi atrophia, és az idő előrehaladtával súlyosabb fokú rokkantság következik be, ugyanakkor arra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre tapasztalatok, hogy a D-vitamin-ellátottság befolyással van-e a SM mágnesrezonancia- (MR) felvételek alapján meghatározott progressziójára.

A Cleveland Clinic munka csoportja ennek a kérdésnek a megválaszolását tűzte ki céljául a SPRINT-MS elnevezésű fázis IIb vizsgálatba bevont PPSM- és SPSM-betegek adatai alapján.

Betegek és módszerek

A vizsgálatba az Egyesült Államok 28 kutatóhelyéről vontak be vizsgálati alanyokat, akik mindegyikénél klinikailag releváns progresszió következett be a beválasztást megelőző két éven belül. A vizsgálati protokoll megengedte a korábbi kezelést, amely az alábbi szerek valamelyikének alkalmazását jelentette: glatiramer-acetát, interferon-béta-1a vagy interferon-béta-1b.

A SPRINT-MS 286 résztvevője közül ebben az analízisben 267 olyan beteg adatait dolgozták fel, akiknél rendelkezésre álltak mind vérvizsgálati, mind az agyi képalkotó vizsgálati leletek. Ebben az alcsoportban a betegek átlag életkora 55,6 (31,8–65,9) év volt, akiknek betegsége átlagosan 16,4 éve állt fel. A vizsgálati csoportban 126 nőbeteg volt; 60 résztvevő családi anamnézise bizonyult pozitívnak SM szempontjából; 137 beteget PPSM-mel, 130 beteget pedig SPSM-mel diagnosztizáltak.

A laboratóriumi vizsgálatok keretében minden betegnél sor került a D-vitamin két formájának, a 25(OH)D₂-nek és a 25(OH)D₃-nak a meghatározására.

Eredmények

Az említett paraméterek szintje a betegek 70%-ánál meghaladta a vizsgálók által előzetesen meghatározott küszöbértéket (30 ng/ml), mely a szerzőket is meglepte, hiszen ellentmondott a progresszív SM-ben szenvedő betegek bevonásával korábban lefolytatott hasonló vizsgálatok tapasztalatainak.

A 25(OH)D₂ átlagos szintje 43,8 ng/ml-nek, míg a 25(OH)D₃ koncentrációja 40,7 ng/ml-nek adódott. E tekintetben nem igazolódott különbség a PPSM- és SPSM-betegek között, ugyanakkor magasabb volt a 25(OH)D₃ koncentrációja azoknál a nőbetegeknél, akiknek betegsége hosszabb ideje állt fenn.

Amikor a betegeket a vér 25(OH)D₃ szintjei alapján osztották alcsoportokba (<30 ng/ml, 30–39 ng/ml, 40–49 ng/ml és >=50 ng/ml), továbbra sem volt észlelhető szignifikáns különbség az egyes alcsoportok között az Expanded Disability Status Score (EDSS) átlagos pontszámában, valamint az agyi MR-vizsgálatok során hagyományosan mért paraméterekben, mint amilyen például az agyi térfogat, illetve az aktív vagy új gyulladásos léziók száma. A szerzők hangsúlyozzák, hogy progresszív SM eseteiben nem találtak korrelációt a 25(OH)D₃-szintek, illetve a cerebralis volumen vagy a léziónagyság között, noha ez ellentmond a RRSM kapcsán eddig közzétett tapasztalatoknak.

A potenciálisan befolyásoló tényezők (pl. életkor, nem, betegség fennállásának időtartama) figyelembe vételét követően elvégzett analízis ugyanakkor szignifikáns összefüggést jelzett a magasabb 25(OD)D₃-szintek, illetve a teljes agyi térfogatot jelző pontszámok és a MTR (magnetization transfer ratio) alapján normális megjelenésű szürkeállomány között – ez utóbbi paraméter a myelintartalmat és az idegrostok denzitását tükrözi.

Következtetések

Eredményeink alapján a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a 25(OH)D₃-vitamin szintje, illetve a képalkotó vizsgálati paraméterek közötti pozitív korrelációk arra utalnak, hogyan D-vitamin protektív szerepet játszhat a SM progressziója szempontjából. E kedvező hatás hátterében immunmoduláns, gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásokat feltételeznek.

A munkacsoport ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy mivel a D-vitamin-pótlás nem képezte a SPRINT-MS vizsgálat protokolljának részét, és nem volt ismert a D-vitamin-termelésben lényeges szerepet játszó napfény-expozíció mértéke sem, jelen vizsgálatból csak korlátozottan vonhatók le következtetések arra nézve, hogy a D-vitaminnak mekkora jelentősége lehet a betegség progressziójában.

Forrás: Abbatemarco JR, et al. Vitamin D and MRI measures in progressive multiple sclerosis. Mult Scler Relat Disord. 2019;35:276–282.