A sclerosis multiplex (SM) a központi idegrendszer krónikus, potenciálisan rokkantsághoz vezető gyulladásos és degeneratív betegsége. A hatékony gyulladáscsökkentő, ún. betegség módosító terápiák (DMT) hatására az SM-betegek várható élettartama ma megközelítőleg azonos az átlag populációéval. Az SM-betegek átlagéletkora így a 20-40 éves korról az 50, 60 év körüli és idősebb betegek felé tolódott. Emiatt szükségessé vált az életkorral összefüggő társbetegségek, gyógyszeres (DMT) kezelés okozta nemkívánatos események és a hosszú távú DMT-használat kockázat-haszon elemzése.
A neurodegeneratív folyamatok, amelyek az SM-betegség teljes lefolyása során megfigyelhetők, fontos mozgatórugói a rokkantság súlyosbodásának (disability worsening/progression – DWP), különösen a betegség secunder progresszív (SP) fázisában. Ezen neurodegeneratív folyamatok fontos okai annak, hogy az – elsősorban a gyulladásos komponensre ható DMT-k nem képesek kellőképpen lassítani a rokkantság súlyosbodását. Az idősebb életkor általában alacsonyabb akut fokális gyulladásos SM aktivitással jár, ugyanakkor a DMT-k neuroprotektív hatása csekély, így a rendelkezésre álló DMT-k hasznossága és előnyei betegség későbbi stádiumában, amikor a neurodegeneratív folyamatok kerülnek előtérbe (az akut gyulladással szemben) ellentmondásosak. A kockázat-haszon arányt befolyásolja a hosszú távú súlyos nemkívánatos események, például szisztémás fertőzések, vírusos agyi fertőzések (progresszív multifokális encephalopathia), a rosszindulatú daganatok kockázatának növekedése, illetve a gyógyszerek költsége. Jelenleg nincsenek konkrét irányelvek a DMT leállítására vonatkozóan, ugyanakkor számos megfigyeléses vizsgálatban elemezték a DMT leállításának hatását korábban stabil SM-betegeknél, és számos prognosztikai tényezőt találtak (fiatalabb életkor a DMT megszakításakor, az alacsony EDSS pontszámok és a korábbi gyulladásos elváltozások) melyek összefüggésbe hozhatók a betegség újra aktiválódásának nagyobb kockázatával.
Ezek alapján szükséges megvizsgálni a betegek sorsát a gyógyszeres kezelés leállítását követően különös tekintettel az életkorra és arra, hogy a betegség stabil volt-e a kezelés leállítása előtt.
A kutatók a munkájukhoz a New York State MS Consortium (NYSMSC) regiszterének adatait használták. Célul tűzték ki a DMT megszakítását követő klinikai lefolyás felmérését a New York State MS Consortium (NYSMSC) regiszterébe bejegyzett SM kohorszban, különös hangsúlyt fektetve a kezelés abbahagyásakor fennálló életkorra és betegség állapotára. Relapszáló-remittáló és secunder progresszív SM beteget vontak be, akik legalább hat hónapig használták az alábbi gyógyszerek valamelyikét: 1. interferon-β; 2. glatiramer-acetát; 3. natalizumab; 4. off-label gyógyszerek; 5. többféle kezelés kombinációja (a 2010. után bevezetett gyógyszereket nem vizsgálták). Három vizit történt, egy a kezelés alatt, egy a kezelés megszakításakor és egy a kezelés megszakítása után
A statisztikai elemzést az SPSS 26.0 verziójával végezték. A demográfiai és klinikai jellemzők keresztmetszeti összehasonlítását khi-négyzettel, Student féle t-teszttel és Mann Withney U-teszttel végezték.
216 SM-beteg adatait dolgozták fel. A betegek átlag életkora a kezelés megszakításakor 50,6 év, az átlagos betegségtartam 18,1 év volt. A betegek 85,6%-a volt nő. A kezelés abbahagyásakor a betegek 54,2%-a relapszáló-remittáló SM-ben (RRMS), a többiek secunder progresszív SM-ben (SPMS) szenvedett. A betegeket átlagosan 4,6 évig követték.
A betegek 57,4%-a β-interferon, 18,5%-a glatiramer-acetát, 3,7%-a natalizumab, 17,6% mitoxantron, 0,5%-a off-label, és 0,5%-a kombinált kezelést kapott.
Három vizit történt a vizsgálat során, az első még a kezelés alatt, a második a kezelés leállításakor, a harmadik a kezelés leállítása után. A követés időtartama alatt (átlagosan 56,8 hónap) összesen 87 (40,3%) SM-beteg tapasztalt rosszabbodást, 55 beteg (25,5%) a kezelés megszakítása előtt, 63 beteg (29,2%) pedig a kezelés megszakítása után.
161 beteg (72,5%) a betegsége stabil volt a kezelés abbahagyása előtt is – az Expanded Disability Status Scale (EDSS) mérése szerint a rokkantságban nem volt jelentős változás.
Miután abbahagyták a DMT-t, 53 korábban stabil betegnél (32,9%) a rokkantság progresszióját észlelték, 10 betegnél (18,2%) akiknél a kezelés leállítása előtt progresszió jele volt, további progressziót észleltek.
Két évvel a kezelés leállítása után a progresszió aránya azonos volt az 55 évnél fiatalabb és idősebb betegek körében.
Az EDSS ≥ 6.0 betegek esetében nagyobb volt a rosszabbodás esélye, mint alacsonyabb EDSS pontszám esetén függetlenül attól, hogy kaptak-e kezelést vagy nem.
Összefoglalva a betegség korábbi stabilitása és az idősebb életkor nem megbízható előrejelző tényezők a DMT abbahagyása utáni stabilitás szempontjából. A kezelést abbahagyó SM-betegek egyharmada tapasztal (a rokkantság súlyosbodását/progresszióját), és ez a megállapítás mind az RRMS-, mind az SPMS-ben tapasztalták.
A kutatás fő korlátja, amelyet a kutatók megjegyeztek, az, hogy nincs összehasonlító csoport azokból a betegekből, akik folytatták a DMT kezelést, illetve az EDSS skála alacsony érzékenységű a rokkantság finom, de jelentőségteljes változásaira, emiatt egyre több tanulmányban, klinikai vizsgálatban alkalmaznak érzékenyebb módszereket pl.: a 25 láb sétatesztet (T25FW) és/vagy a 9 lyukú tábla tesztet (9HPT).
Dokumentum zárásának időpontja: 2022.02.24.
M-HU-00000419
Irodalom:
Discontinuation of disease modifying therapies is associated with disability progression regardless of prior stable disease and age
Multiple Sclerosis and Related Disorders Volume 57, January 2022, 103406
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S2211034821006738?via%3Dihub
Dr. Bense Erzsébet