A subcorticalis állomány térfogata, mint a  sclerosis multiplexben  előforduló krónikus fáradtság- fatigue- korai prediktora

A subcorticalis állomány térfogata, mint a sclerosis multiplexben előforduló krónikus fáradtság- fatigue- korai prediktora

2022. március 21. |

7 perc Mentés

A sclerosis multiplex a központi idegrendszer krónikus, immunmediált gyulladással, demyelinizációval, és neurodegenerációval járó betegsége. A neurológiai deficit tüneteken túl, a betegek 80%-a krónikus fáradtságról is beszámol, mely a cognitiv- a pszichés és a szociális funkcióit nagymértékben befolyásolja. A krónikus fáradtság már a „CIS” és a „RIS” stádiumokban is megjelenik, és mintegy előre jelzi a klinikailag definitív SM kialakulását. Az MRI vizsgálatot a fatigue és az agy strukturális -funkcionális kapcsolatának vizsgálatára használták ebben a tanulmányban. Az eredmények ugyan nem voltak teljesen egységesek, azonban azt tapasztalták, hogy egyes agyi régiók, például a thalamus, a frontalis cortex, a hátsó parietalis cortex atrophiája az anatómiai alapja a fatigue kialakulásának. A funkcionális MRI vizsgálattal a sensomotoros cortex, az insula, a praefrontalis cortex, a cerebellum és a basalis ganglionok kórosan magas aktivitását és connektivitását igazolták, melyek szintén összefüggést mutatnak a fatigue mértékével. Azonban a cortex, a basalis ganglionok, a thalamus és a cerebellum közötti hálózati integritás sérül SM-hez társuló fatigue-ban. Tanulmányukban arra a következtetésre jutottak , hogy a cortex és a subcorticalis struktúrák – leginkább a striato- nigralis pálya rendszeren keresztül- struktúrálisan és funkcionálisan is károsodnak.

A tanulmány fő célja az volt, hogy megtalálják azokat a prognosztikailag fontos agyi eltéréseket lehetőség szerint még az immunmoduláló kezelés előtt, az első SM shub után, amelyek prediktorai lehetnek a klinikai rosszabbodás és a fatigue tekintetében is, ugyanis az immunmoduláló kezelés mindkettőt pozitívan befolyásolja.

A cikk szerzői a German Competence Network Multiple Sclerosis – KKNMS- 15 neurológiai centrumában végeztek 4 éven át tartó prospektív kohorsz vizsgálatban 601 RRMS és “CIS” diagnózisú beteg vett részt, közülük 230 a teljes 4 éves tovább követéses vizsgálatban is. A neurológiai státuszokat az EDSS kritériumok szerint rögzítették, míg a fatigue mérésére a MUSIC ( Multiple Sclerosis Inventory of Cognition) és a FSMC ( Fatigue Scale for Motor and Cognitive Function) teszteket használták, valamint a depressziót mérő Beck skálát rögzítették. Az MR vizsgálat minden centrumban azonos protokoll szerint készült, 3T készülékkel. A MRI felvételeken igazolódott laesiok statisztikai elemzését MRIcron softwerrel végezték, míg a corticalis-subcorticalis állomány volumen analízist FreeSurfer analyzis szoftwerrel, és a kapott eredményeket a radiológusok folyamatosan kontrolláltak.

Statisztikai modellként a SEM ( Structural Equation Modelling)-et, a komplex analitikai módszert használtak, mely modell alapú megközelítésben képes volt meghatározni a változók ok-okozati kapcsolatát. Az első statisztikai modellezés lényege az volt, hogy az agyi struktúrák- basalis ganglionok, agytörzs és a kisagy – térfogatát és ennek változásait összefüggésbe hozzák a klinikai tesztek eredményeivel. A második modellben a subcorticalis állomány térfogatának változását és a neurológiai tünetek kapcsolatát tanulmányozták négy év alatt a 230 betegen. A további megfigyelések a nemre, korra, illetve a neuropszichológiai tesztek eredményeire vonatkoztak. A statisztikai elemzéseket a legnagyobb valószínűség számítás módszerét , RMSEA indexet használták.

230 beteg négy éves tovább követéses vizsgálata során tapasztalt eredményeket összefoglalva megállapították, hogy a vizsgálat elején regisztrált MUSIC és FSCM tesztek eredményei szoros összefüggést mutatnak a két oldali nucleus caudatus és putamen méretével. A kezdeti EDSS pontszám a két oldali nucleus caudatus a pons, a jobb putamen, bal oldali thalamus és bal hippocampus volumenével mutat összefüggést. Azt találták, hogy a fatigue mértéke- mind a FSCM , mind a MUSIC skálával mérve-, valamint az EDSS tekintetében is a két oldali nucleus caudatus, és két oldali pallidum valamint a híd mérete volt prediktív jelentőségű.

A életkor és a FSCM, a MUSIC és EDSS skálák közötti kapcsolatát vizsgálva az találták, hogy ezek szorosan összefüggnek. A falique skála és az EDSS pontszám egymással is szoros összefüggést mutat, azonban a férfiak és nők között ezen paraméterekben nem volt szignifikáns különbség.

A hálózati csomópontnak- azaz hub-oknak- központi szerepe van az agyi hálózatok működésében. Ezen tanulmány a hálózati rendszer vizsgálatainak eredményét összefoglalva azt tapasztalták MUSIC skálán mért progresszív falique-ban szenvedő SM betegnél hálózatot tudtak igazolni a két oldali pallidum , a pons és az agytörzs hub között, míg az FSMC-vel mért alapján a két oldali putamen – pons és agytörzs között, viszont klinikailag stabil SM- ben nem volt ilyen agyi kapcsolat. A betegség kezdetén regisztrált EDSS pontszám, a fatigue skálák eredménye és a nucleus caudatus, valamint a pons mérete között szoros összefüggés igazolódott. Az agyi atrophia-nak, de leginkább a nucleus caudatus- a pallidum és putamen atrophiának van döntő szerepe az SM-ben tapasztalható neurológiai és a neuropszichológiai állapot rosszabbodásban. Az SM beteg csoportok közül a RRMS-ben a legkifejezettebb a corticalis állomány vesztés, döntően cerebellum, a putamen és a caudatus tömege csökken, és itt a legnagyobb a fatigue kialakulásának valószínűsége.

A fatigue klinikailag pontosan leírható, azonban a kórélettani mechanizmusa pontosan még nem ismert. Ebben a vizsgálatban a hálózati- illetve volumen analízissel is ugyanarra az eredményre jutottak, mégpedig hogy egyes agyi struktúrák károsodása összefüggésbe hozható a fatigue kialakulásával és a klinikai progresszióval is. Megfigyelték, hogy ezeknél a betegeknél átszerveződik a putamen-, a pallidum, a nucleus caudatus és a pons közötti hálózati kapcsolat, majd centralis kapcsolataikat elveszítve hálózati és struktúrálisan szinten is károsodnak. Izolált thalamus atrophia legkevésbé prediktív jelentőségű az a fatigue megjelenése és rosszabbodása tekintetében, azonban corticalis atrophiával, vagy fehérállományi laesióval társulva már fontos a szerepe.

A fenti vizsgálatot összefoglalva a diagnosztizált, de még immunmoduláns kezelésben nem részesült, kezdeti stádiumú SM betegekkel kapcsolatos modell alapú, a fentiekben részletezett komplex statisztikai elemzéseken alapuló tanulmányukban arra a következtetésre jutottak, hogy a a MUSIC és FSMC mérőskála eredményei alapján a fatigue mértéke és a kérgi- , valamint a subcorticalis struktúrák – ezen belül a nucleus caudatus, putamen, pons- térfogata között szoros összefüggés van, és legfontosabb prediktív jelentőségűek SM betegségben tapasztalt klinikai rosszabbodás tekintetében is.

Fleischer et al: Early MRI Predictors of Fatigue: ANN NEUROL 2022;91:192–202

M-HU-00000424

Dokumentum zárásának időpontja: 2022.03.18..

Dr. Vághy Beatrix

Kategóriák

Hasonló tartalmak

Sajnos nem találtunk ehhez a tartalomhoz hasonlót.