MSVirtual2020 – A korai okrelizumab terápia lassítja a talamusz sorvadását relapszáló és primer progresszív szklerózis multiplexben

MSVirtual2020 – A korai okrelizumab terápia lassítja a talamusz sorvadását relapszáló és primer progresszív szklerózis multiplexben

2021. május 4. |

4 perc Mentés

A korán indított okrelizumab kezelés szignifikánsan lassítja a talamusz sorvadását a szklerózis multiplex relapszáló (RR-SM) és primer progresszív (PP-SM) formáiban, ezt mutatta egy új, III-as fázisú vizsgálatból származó, az azonnali és a 2 év múlva indított terápiát összehasonlító elemzés. Az eredmények szerint a talamusz kiindulási térfogata a fokozódó rokkantság előrejelzésére is alkalmas lehet RR-SM betegekben.

Az eredményeket Douglas Arnold a kanadai McGill Egyetemhez tartozó Montreali Neurológiai Intézet és Kórház orvosa ismertette a szeptember 11-13. között tartott MSVirtual 2020 keretében, az SM terápiával és kutatással foglalkozó amerikai (ACTRIMS) és európai (ECTRIMS) társaságok 8. együttes találkozóján.

A prezentáció szerint a talamusz sorvadása vagy atrófiája korán észlelhető és konzisztensen jelen van az SM kórlefolyása során. Patológiai vizsgálatok szerint az SM betegek akár a talamusz neuronjainak 1/3-át is elveszíthetik – mondta Arnold.

A talamusz térfogatának csökkenése a fizikai és a kognitív képességek romlásával és a rokkantság fokozódásával arányos, ezáltal különösen hasznos markere lehet a betegség biológiai hatásainak és a terápia hatékonyságának felmérésében. Egy Roche által támogatott tanulmány keretében Arnold és kollégái a korai és késleltetett okrelizumab kezelés talamusz atrófiára gyakorolt hatásait hasonlították össze olyan relapszáló és PP-SM betegekben, akik részt vettek a gyógyszer III-as fázisú klinikai vizsgálataiban.

Az okrelizumab az USA-ban és az Európai Unióban is az SM relapszáló és primer progresszív formáiban szenvedő betegek kezelésére jóváhagyott készítmény, amely biztonságosságát és hatékonyságát az OPERA I. II. és az ORATORIO III-as fázisú vizsgálatok bizonyították. A 3 tanulmány 2 éves, kettősvak szakaszát követően a 4-6 évig tartó kiterjesztett követési időszakok adatait is elemezték. Az ORATORIO résztvevői idősebbek voltak, férfi túlsúly és nagyobb rokkantsági fok (Kiterjesztett Rokkantsági Skálával (EDSS) mérve) és kisebb átlagos agyi térfogat jellemezte őket, mint az OPERA-ba bevontakat. Ugyanakkor az átlagos talamusz térfogat a vizsgálatok indulásakor nem különbözött az OPERA és ORATORIO betegei között. Idővel azonban azoknál a betegeknél, akik kezdettől fogva okrelizumab terápiában részesültek, szignifikánsan kisebb mértékű talamusz atrófia volt észlelhető, mint azoknál, akik 2 év után váltottak okrelizumab kezelésre. RR-SM betegekben a korai okrelizumab terápia során 16 százalékkal kisebb talamusz atrófia volt megfigyelhető az interferon beta-1a-val kezelt csoporthoz képest, míg a PP-SM csoportban 25 százalékkal kisebb volt a talamusz térfogatvesztése az okrelizumab mellett a placebó csoporthoz képest. A kezdeti interferon beta-1a kezelt RR-SM csoport is nagyobb talamikus térfogatvesztést mutatott a placebót kapott PP-SM populációval összehasonlítva (43% vs. 35%), amelyet az interferon kezeléshez társult, ismert pszeudoatrófia jelenségével magyaráztak. A pszeudoatrófia csökkenésnek indult az okrelizumabra váltást követően, de a talamusz térfogata soha nem érte el a kezdettől fogva okrelizumabbal kezelt betegekét.

Összességében a III-as fázisú OPERA és ORATORIO vizsgálatok nyílt, kiterjesztett fázisa a kezdettől fogva okrelizumab terápiát kapott relapszáló és primer progresszív SM betegek esetében kisebb térfogatcsökkenést mutatott a talamuszban a később okrelizumabra váltott betegekhez képest. A kiindulási talamusz térfogat szignifikánsan összefüggést mutatott a rokkantság fokozódásával mind az OPERA, mind az ORATORIO vizsgálatokban. Az alacsonyabb kiindulási talamusz térfogattal rendelkező RR-SM betegeknél nagyobb valószínűséggel romlott a rokkantsági állapot mértéke az első 2 évben, míg a PP-SM betegek esetében nem találtak hasonló összefüggést.

A szemle az alábbi közlemény alapján készült:
#MSVirtual2020 – Early Use of Ocrevus Slows Thalamic Atrophy in Relapsing MS and PPMS

#MSVirtual2020 – Early Use of Ocrevus Slows Thalamic Atrophy in Relapsing MS and PPMS

M-HU-00000275

Dr. Mezei Zsolt

Kategóriák

Hasonló tartalmak

Sclerosis multiplexes betegek szérumának immuno-metabolikus hatása a vér-agy-gát endothel sejtjeire

Sclerosis multiplexes betegek szérumának immuno-metabolikus hatása a vér-agy-gát endothel sejtjeire

A szerzők felvetik eredményeik alapján, hogy az SM bizonyos szempontból egy krónikus metabolikus betegségként is felfogható. Feltehetőleg a VAG funkciózavara másodlagosan, az SM betegek szérumában keringő immunfaktorok miatt jön létre, így a gyulladás és az arra ható endokrin faktoroknak a csökkentése segíthet a VAG felépülésében, ezzel javítva a betegség prognózisát.

» Tovább
Az ocrelizumab biztonságossági profilja a Sclerosis Multiplex kezelésében; szisztematikus áttekintő közlemény

Az ocrelizumab biztonságossági profilja a Sclerosis Multiplex kezelésében; szisztematikus áttekintő közlemény

A sclerosis multiplex (SM) a nyugati világban gyakori oka a fiatal felnőttek neurológiai fogyatékosságának. Az elmúlt években az SM kezelésére számos betegségmódosító terápia vált elérhetővé, 2017.-ben engedélyezték az ocrelizumabot, mely a relapszáló-remittáló és a primér progresszív SM kezelésére egyaránt javallt.

» Tovább