A fenti, MAGNIMS résztvevők által publikált közleményben különböző SM fenotípusokban a szürkeállományi károsodás mintázatát térképezték fel modern MRI feldolgozási metódus, az ún. forrásalapú morfometria segítségével (source based morphometry, SBM). Tulajdonképpen a szürkeállomány anatómiai régióhoz kötött atrófiáját és annak 1 év alatt kialakuló változását elemezték.
A klinikai és az MRI adatokat nyolc európai helyszínről gyűjtötték. Összesen 170 egészséges kontroll és 398 SM-ben szenvedő beteg (34 CIS, 226 RRMS, 95 SPSM és 43 PPSM) vizsgálati anyagait elemezték. Az 1 éves progressziót 57 kontroll és 144 SM betegnél követték. A kiindulási szürkeállomány veszteséget, az atrófia progresszióját valamint ezen paraméterek fogyatékossággal és az 1 éves klinikai súlyosbodással való kapcsolatát értékelték.
A tanulmányban ún. forrásalapú morfometriát használtak. Ez olyan MRI elemzési technika, amely lehetővé teszi adott szürkeállományi területek méretválozásának követését. SM-ben a szürkeállományi atrófia nem véletlenszerűen fordul elő, hanem különálló anatómiai mintákat jelenít meg. Ezek a mintázatok olyan szürkeállományi hálózatok elemeiként is felfoghatóak, melyekben forrás alapú morfometriával a csoportok közötti különbségek számszerűsíthetőek. Az individuális variációk az összesítés során elsimulnak és ezáltal egy adott lefolyástípusban rajzolódik ki a érintett szürkeállományi területek leginkább károsodott megjelenési mintázata.
Forrás alapú morfometria segítségével 26 területet vizsgáltak: kisagyi, szubkortikális, szenzoros, motoros és kognitív régiók szürkeállományát. Szinte minden komponensben szignifikáns mértékű deficitet találtak SM-ben. A CIS-ben szenvedő betegeknél körülírt szubkortikális, cerebelláris, temporális atrófia, míg RRSM-ben szélesebb körű szürkeállományi atrófia mutatkozott. PPSM valamint SPSM esetében RRMS-el szemben szembetűnő cerebelláris, szubkortikális, szenzomotoros, frontoparietalis szürkeállományi atrófia mutatkozott.
Az 1 éves utánkövetésnél mérhető klinikai állapotromlás a vizsgált betegek 15%-nál következett be, elsősorban a szubkortikális, kisagyi, szenzomotoros és fronto-temporo-parietális komponenseket érintve.
A rokkantság mértékével 1) az alacsonyabb kiindulási normalizált agytérfogat 2) a nagyobb szenzomotoros érintettség és 3) a hosszabb betegség fennállás mutattak összefüggést.
A normalizált szürkeállományi térfogat illetve a kisagyi szürkeállományi atrophia önmagukban is prediktív tényezőknek bizonyultak a klinikai progresszió vonatkozásában.
Az SM lefolyása miatt különösen érdekes lesz, hogy a betegségen belül vannak-e szakaszok a szürkeállományi atrófia mintázat megjelenésében, illetve mit látunk 5-10 vagy több évtizedes betegséglefolyás mellett.
(MA Rocca et al with the MAGNIMS Study Group, Association of Gray Matter Atrophy Patterns With Clinical Phenotype and Progression in Multiple SclerosisNeurology. 2021 Mar 16;96(11):e1561-e1573. alapján)
https://n.neurology.org/content/96/11/e1561.long M-HU-00000298
Dr. Lovas Gábor
A 2020-as cikk összefoglalja a várandós SM betegek COVID-19 járvány alatti gondozásának speciális szempontjait. A várandós nőkről a pandémia alatt a szülészek készítettek regisztert, a szülészeti cikkek a neurológusokhoz ritkán jutnak el.
» Tovább